Rózsa Eduárdó Virág alapvetően egy pöcs volt, ez mindenki számára nyilvánvaló kell, hogy legyen, azonban, kétségkívül egyedülálló pöcs volt.
Induljunk ki abból az alapvető feltevésből, hogy az emberek pozitív lények. Nyílvánvaló visszásságaik ellenére alapjában mindenki úgy gondol magára, mint olyanra aki jót akar magának, a családjának a környezetének, a fajtársainak, bárkinek, akit arra érdemesnek ítél. Az már más kérdés, hogy ki miként választja ki ezeket az embereket[1]….
Rózsa Eduárdó Flores ebből a szempontból a magyar szélsőjobb, illetve egyéb szélsőségesnek nevezett egyének és csoportok Timúrja. A srác megmutatta, hogy tényleg hittel és tökösséggel is lehet hinni a klasszikus kocsmaasztali balfaszságokban/igazságokban.
Volt töke harcolni Horvátországban, és elmenni meghalni Bolíviába. Nem tudok sokat a magyar szélsőjobb táján befutott karrierjéről. Halvány emlékeim vannak róla, hogy feltünt Potyka Bácsi mellett valami Corvin közi megemlékezésen, hogy MIÉP képviselő vagy jelölt volt, egyszóval elég ahhoz hogy azok akik mondjuk Holocaust túlélő rokonnal rendelkeznek, vagy mondjuk a nagyapjuk megjárta Auschwitzot, hamar párhuzamot vonjanak közte és a vele egy fórumon mutatkozó és politizálló elemek bizonyos érzékeny témákon való nem túl érzékeny fejtegetésein.
Én a Chico című filmben láttam/hallottam róla először. A kilncvenes években nem túl sok jó magyar filmet láttam, most hirtelen, konkrétan csak a Csinibaba jut eszembe, ami eléggé más tészta. Persze lehet hogyha más film főszereplője, illetve „főhőse” fejeztevolna be ilyen filmszerűen az életét akkor az is eszembe jutna. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem életem filmje volt, de élesen emlékszem rá, alamint az érzésre, hogy úgy álltam fel a moziból, wow[2] ez jó volt.
Egyszóval én elhiszem, hogy a csávó hitt. Nem vonom kétségbe, hogy tudta, úgy tudta, jót akar. Általam ismert és hangoztatott, írnám ha ismernék egyet is, így inkább az általam feltételezett, „nézetei”[3] nagy részével nem értek egyett, sőt … szinte biztos vagyok benne, hogy az alap igaszságokban ugyanoda lyukadnánk ki
Úgyhogy amíg ne kopik el, -ami ebben az országban, s gondolom az összes többiben elkerülhetetlen,- mint statement a „menő” kifejezést használva, pacsi Eduárdó
[1] Lásd még: „hamis nagybömb”, Kurt Vonnegut: A macskabölcső. X. oldal
[2] „wow” az angolból a magyar nyelvbe beépülő kifejezés, mely a pozitív meglepetés érzésének megjelenését írja le. Hangutánzó szó, a kifejezett érzés megjelenésekor kiadott, reflexív, vagy semi reflexív hang alapján
[3] „politikai nézet” a 20. század során elkoptatott népszerű magyar kifejezés.
